Nyitott kézzel szeretni…

2011 május 18. | Szerző: Mirjam Salliven

„Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy
kiszabaduljon a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden
kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult,
kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni.
Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a
megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a
szárnyak, hogy repülni lehessen velük. Megrövidített életét a földön
töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán.”

———-

„Nyitott kézzel szeretni”ismételgettem magamban a szavakat.Szóval azt az
embert akit szeretünk,muszáj „felszabadítani”mert ha megpróbálom
irányítani,azt veszem el amit megtartani próbálok,őt magát.Ha a
kedvesemet meg akarom változtatni,vagy bármi módon bele akarok szólni az
életébe akkor megfosztom attól a jogától,hogy ő maga felelősséget
vállaljon saját cselekedeteiért,saját életéért és megfosztom attól,ha
ráerőszakolom a saját akaratomat,hogy saját maga fejlődjön.Az érés
lehetőségétől.Korlátoznám őt,hiába én úgy gondolom csak óvom,védem őt,és
csak segítek neki.Ezt nem szabad.meg kell tanulni,hogy azt akit
szeretünk,értékelünk,tisztelünk,abban bízunk,hiszünk.Egymás mellett kell
járni jóban rosszban,örömben és bánatban. Ha ő sírni akar akkor had
sírjon,ha egyedül akar egy darabig menni a saját útján akkor had
menjen.De a magányában is te ott leszel vele,akkor is figyelsz  a
szavaira,ám azt is meg kell majd  mondanod neki ha nem értesz vele
egyet,ha neked van szükséged egy kis szabadságra.De előbb neked kell
megtanulni őt”nyitott kézzel”szeretni!/Mirjam

Szabadság

2011 május 12. | Szerző: Mirjam Salliven

Meg kell élnem az igaz természetemet,az igaz énemet,a maga
teljességében és ha leások a „gyökerekig”akkor rá fogok jönni,hogy én
magam vagyok a CSODA!És ez a SZABADSÁG!Remélem egyszer majd körbe vesz a
… teljesség illata..ami a lelkemet fogja boldoggá tenni…”/Mirjam
Salliven…