Egyedül voltam de olyan állapotban amikor jó volt egyedül lennem.Egyszer a homokba lépkedve a lábam nyomaira lettem figyelmes és eszembe jutott,hogy életünk során,annyi de annyi ember életébe ott hordozzuk mi is a lábunk nyomát,a kezünk érintését,a szavunk selymességét,a bőrünk illatát,a szívünk zakatolását….”Mirjam