<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>SZEX és ÉLETmorzsák</provider_name><provider_url>https://mirjamsalliven.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mirjam Salliven</author_name><author_url>https://mirjamsalliven.cafeblog.hu/author/mirjam_salliven/</author_url><title>Illatok...</title><html>&lt;div style=&quot;text-align: center;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14px;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px;&quot;&gt;Illatok...&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px;&quot;&gt; Nekem pl. életem legszebb illata az otthon illata. Sajnos az életem úgy  alakult,hogy haza kellett költözzem 29évesen újból./nem voltam magamra  büszke/Nos, egy szomszéd faluban dolgoztam ahová nap ,mint nap  kerékpárral tekertem/oda vissza 4km-ert/esőben,fagyban,hóban,melegben..&nbsp;  imádtam ,mert miközben az arcomba fújt a szél a gondolataim is  szárnyaltak.. Egy szép téli este történt, hogy csodálatos fehér hó  hullt. Nagy pelyhekben, mintha valaki egy dunyhát rázna oda fentről az  égből. mindenre. Az út előttem még nem is volt járva,és élvezettel  hajtottam bele a kerekekkel .Körbenéztem és a sötétséget felváltotta a  fákról a házak tetejéről a kerítések léceiről szikrázó hó fénye. A  fenyőfák ágaira ránehezedett a sok hópehely és csak húzta lefelé  különféle alakokat formálva. Mulatságos volt. Az arcomba is esett egy  két hópelyhecske majd a bőröm melegétől elillanva,kacagva tűnt el. A  házak kéményéből vidáman kunkorodva szállt fel a füst,benne a kis izgága  füstmanókkal,akik az égig szálltak. Én meg csak tekertem tekertem  hazafelé ebben a magam teremtette álomvilágba és olyan melegség öntötte  el a lelkemet, hogy éreztem amint a szemeimre könnyfátyol borul .  Nyugodt,csendes volt minden..min&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14px;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px;&quot;&gt;tha kiváltságos lettem volna,hogy én  megtapasztalhatom azt a csendet,amikor nincs szél,semmi sem  mozdul,mintha minden hangot lenyelne a lehulló friss hó. V agy csak én  éreztem ezt? Hiszen &nbsp;néha egy egy kutya is belevakkantott ebbe a  csendbe. A házak ablakából ki- kiszűrődött&nbsp;&nbsp; fények mind azt sugallták,  jó meleg kis kuckó van odabenn. Barátságos,tiszta,hófehér ,mint a kinn  hulló hó…mint az én otthonom. Megéreztem az én &nbsp;otthonom &nbsp;illatát,ahol  várt két ember, akiknek köszönhetem az életemet. Akik mindig kitartottak  mellettem, akik sosem vettek el csak adtak. Akik vannak nekem,szép  csendben. Éreztem a szeretetüket,a melegséget ahová tartozom,ahová  mindig hazamehetek. Esőben,.szélben,fagyban,hóban,rosszkedvűen,sírással  küszködve,vagy épp zaklatottan,megalázva. Vagy napsütésben vidáman,  boldogan,elégedetten mosolyogva ….ők mindig velem vannak és az illatuk.  Az idő az elmúlás a jóság és az egyszerűség illata körbelengi a  lényüket,és a házat a bútoraikkal, a párnáikkal a virágaikkal együtt És  ott volt&nbsp; a fiam illata. A magzatom a babám a kicsim az én  &quot;testem-lelkem-vérem&quot;akinek az illatát éreztem. Már nem az édes vér  illatát ,amellyel világra hoztam őt,már nem a baba illatot az  ártatlanság őrjítő illatát, hanem a kisgyermek illatát aki,már lát érez  akar tud… kitárt karokkal vár és azt mondja csillogó szemekkel hozzám  bújva&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px;&quot;&gt; &quot;-De jó,hogy megjöttél anya!&quot;- és felemelve az öledbe érzed a hajának  samponillatát .De mégsem ez miatt gördül le egy könnycsepp az arcodon,  hanem attól,hogy tudod ezeket az illatokat sem veheti el tőled  senki…&quot;/Mirjam  
&lt;/span&gt;</html><type>rich</type></oembed>